További előzetesek

Archive

Tags

Áramütés

Repül a gumihal, lágy loccsanással éri el a felszínt. A felkapókart nyitva hagyom, várom, míg peregve szalad a kanóc az egyre süllyedő halacska után. Hirtelen megáll a zsinór pergése, felbillentem a kart, és felveszem a kontaktust a csalimmal. Oldal irányba meghúzom a pálcát, jó méternyit, majd megállítom a mozdulatot, és várom, hogy a csalim libegve ereszkedjen a folyó fenekéig. Ez a röpke tíz másodperc az, amikor tüskés hátú barátaimnak oda kellene pörkölniük neki.

Ez az a röpke kis idő, mikor a legjobban reménykedem, és várom azt a bizonyos áramütést, mely végig szalad a csalimon keresztül a fonotton, majd eléri a pálcámat, vele együtt a karomat, és végigfut a testemen, majd az agyam azonnali akasztási parancsot ad, és kezdődhet a fárasztás. No, én most is ezt a pillanatot várom, de nagyon.