A Sikeres Sporthorgász 2014 júliusi számának tartalmából

Hazai vizeken

A Tisza-tó lehetôségei

Minden horgásznak van kedvenc vize. Több okból lehet kötôdni egy vízhez: a közelsége, szépsége vagy halbôsége miatt. Az az ideális,  ha mindez egyben megtalálható. Nekem a Tisza-tó ebbe a kategóriába tartozik, hihetetlen természeti tartalékokkal. Két éve írtam egy hasonló cikket itt, a Sporthorgász hasábjain. Most visszaolvasva szembesültem azzal, hogy bizony sok dolog megvalósult belôle. Azóta azonban sok víz lefolyt a Tiszán, és lenne még bôven tennivaló. (Lukácsi Béla)

Feederakadémia

Amikor árad a Duna

A folyóvízi horgászatot legfôképpen a vízállás befolyásolja. Gyakran tíz centiméter vízszintingadozás is eredményezhet ugyanazon a helyen betlit vagy váratlan haldömpinget. A változékony tavaszi és kora nyári idôszakban nem könnyû eldönteni, hol horgásszunk, és milyen stratégiát alkalmazzunk. Ebben próbálok most némi segítséget nyújtani. (Döme Gábor)

Hazai vizeken

A méret a lényeg

Pölöskei túrámat követôen a magyar tengerhez vettem az irányt. Az elôzô években a Balatonon eltöltött horgászataimra hivatkozva egyértelmûen kijelenthetem, hogy az áprilisi utolsó hetek itt a legsikeresebbek. Ezen apropóból nem volt kérdés a helyszín. Mindig is nagyon szerettem a Balatonon horgászni, de az utóbbi két évben más vizekre mentem nagy pontyokra vadászni. (Csörgô Tamás)

Gyakorlat teszi

Harcsára wobblerrel

Hazai vizeink legnagyobbra növô ragadózó hala a harcsa. Egy-egy nagyobb példány megfogása nem kis kihívást jelent mind a horgász, mind a felszerelésünk számára. A nagytestû hal méretéhez megfelelôen összeállított horgászfelszerelés kiemelt  jelentôséget kap. A wobbler, a horgok, a forgók, a kapcsok, a kötések, a zsinórok és nem utolsósorban a bot és az orsó mind a megfelelô erôsségûnek kell hogy legyen, egyik sem lehet a gyenge láncszem, mert az a hal elvesztéséhez vezethet. (Horváth Gy. Gábor)

Versenyen innen és túl

Örömpeca édessel és halassal

A II. Walter Team-Wundergaff Úszós Kupa alaposan felcsigázta a résztvevôk nagy pontyok fogása iránti érdeklôdését, ezért az sem csoda, hogy Csomor Péter és Csillag László alig két nappal késôbb újra a Rab Sporthorgásztavon horgásztak. Most azonban elfelejthették a versenyeken többnyire eredményes sok kicsi sokra megy elvet, és leginkább azt tartották szem elôtt, hogy minél nagyobb a ponty, annál jobb és izgalmasabb. Persze tettek is érte bôven, hogy a tó rakós botot próbára tévô halai felkeressék az etetéseiket, és a csalijaikat se kerüljék el. (Szarka László)

Bojlis horgászatok

Egyéjszakás kaland a Kis-Dunán

Március végén, az enyhe idônek köszönhetôen a kis-dunai víz hômérséklete elérte a 10-12 Celsius-fokot – ami már jó lehet a pontyfogás szempontjából. Ilyenkor megindulnak a halak a szokásos táplálékszerzô   körútjukra, és nem egy helyen bandáznak, mint a téli vermelés idôszakában. A víz felmelegedésével a táplálékállatok is megjelennek a sekélyebb vizeken, medertörések tövében. Így elhatároztam, hogy ellátogatok a Kis-Dunára. Bár az éjszakák hûvösek voltak, de meleg ruhával és hálózsákkal ez nem okozhatott gondot. (Dobrai Zsolt)

Gyakorlat teszi

Eredményes versenypraktikák

Az elsô bojlis versenyek óta eltelt 14-15 év alatt egyre nôtt a népszerûségük. Hatalmas fejlôdésen ment keresztül ez a sport, jobbnál jobb csapatok alakultak az elmúlt években. A csapatok komoly tudást halmoztak fel, s rendelkeznek mindazokkal a technikákkal és taktikákkal, melyekkel a dobogós helyezések elérése reális cél. Olyan sûrû az élmezôny, oly kis különbségek akadnak a horgászok tudása között, hogy néha minimális eltérések adódnak egy verseny végeredménye során. Éppen ezért minden apróságnak, ami a jobb eredmény elérését segíti, hatalmas a jelentôsége. (Ladányi Tamás)

Tiszai horgászatok

Az esti tározón

Lágyan siklunk be az öblítôcsatorna torkolatába, magunk mögött hagyva a folyót. Az ártéri növényzet mélyen belehajol a vízbe, mintha csak az itt közlekedôket köszöntené, szinte húz magával a varázslatos táj. Itt még áramlik a víz, és a gyorsabb szakaszokon éles rablásoktól hangos, látványos a felszín. Balinok szedik a vámot a megrészegült küszcsapatokból. Csábítgatnak egy kis pergetésre, de most erre nincs idônk. Hamarosan elbukik a napkorong, de  addigra a „rét” közepére kell érnünk, és a magunkkal hozott fürge bodorkákat csatasorba szeretnénk állítani. Belesiklunk a tározó-térbe, ahol végtelenné válik a felszín. Hatalmas feszített víztükör, csak néhol ágaskodnak korhadt rönkök a víz fölé, némi támpontul szolgálva, hogy tudjuk a helyes irányt. Nem vagyok híve a letett botos süllôzésnek, csak a párom kedvéért szoktunk kijönni nosztalgiázni picit, de a környezet, a naplemente semmihez nem fogható hangulata mindig magával ragad. (Oláh Csaba)

Ugrás a lap tetejére