A Sikeres Sporthorgász 2012 szeptemberi számának tartalmából

 

Feederakadémia

A belga dévérek és a világbajnokság

2012. július 7–8-án a magyar feederhorgászat újabb mérföldkôhöz érkezett: ezen a hétvégén rendezték meg Belgiumban a II.  Feeder Világbajnokságot. A 22 ország legjobb feederhorgászait felsorakoztató versenyen a hazánkat képviselô nemzeti válogatott a második helyen végzett, míg Erdei Attila egyéni világbajnoki címet szerzett! Ezzel a csapat minden tagja örökre beírta magát a sporthorgászat történelemkönyvébe. A rendkívül izgalmas, fordulatoktól sem mentes versenyen a csapat tagjaként sok új dolgot tanultam, tapasztaltam, most ezeket kívánom a nagyközönséggel megosztani. (Dôme Gábor)

Versenyen innen és túl

Sárga vagy fekete

Annak, hogy Sivák Mátyást elkísértem a II. Tubertini Feeder Kupa tréningjére, jó néhány oka volt. Többek között, hogy a megelôzô pontszerzô versenyek közül azt a kettôt, amelyet szintén itt, a Maty-éri evezôspályán rendeztek meg, Matyi nyerte, mégpedig a Horgászklub és a Maros Mix Kupán is minden fordulóban szektoregyest horgászva. Ám az önmagában is elismerésreméltó sorozat attól értékelôdött fel igazán, hogy idén az Országos Feeder Bajnokságnak is Maty-ér lett a helyszíne. Matyinak pedig feltett szándéka volt, hogy mindent elkövet a bajnoki jó szereplésért, aminek fontos állomása nemcsak a rangos mezônyt felvonultató elôverseny, hanem annak tréningje is. (Szarka László)

Egy élmény és még egy kicsit több

Akárhonnan is gondolom, a horgászszakíró élete csodaszép. Munkánk – ami egyben hobbink is – során csupa olyan vízre jutunk el, melyek sok éven át megmaradnak emlékezetünkben. Hívogatóan zöldellô partok, cserkelni csalogató patakocskák, süllôt ígérô, morcosan meredezô tuskók, szemet gyönyörködtetô tündérrózsamezôk és ezernyi egyéb látnivaló, amivel egy átlagos horgászember aligha találkozik. Na meg a harcias csukák, ravasz balinok, fürge pisztrángok, aranyló compók ezrei, melyeket a szebbnél szebb vizek rejtenek, bármerre is visz a jó sorsunk. Ámbár van egy harmadik tényezô is, ami miatt szintén szerencsésnek mondhatom magam, kollégáimmal egyetemben. Barangolásaink során rendre összehoz bennünket a sors olyan emberekkel, akiktôl még a legtapasztaltabb öregek is tanulhatnak, s némelyikük, büszkesége elé helyezve bölcsességét, hajlamos is tanulni. (Jakó László)

Duna-deltai horgászatok I. rész

Csapósügérre a Chilia-ágon

A Duna-delta, azon belül a Chilia-ág különös hatással van rám – annak ellenére, hogy nem volt mindig bôkezû hozzám, sôt, elôfordult, hogy kifejezetten szûkmarkúnak bizonyult. Mégis szinte minden évben visszajárok; elviselem a kimerítô utazást, s mivel általában nyáron megyek, a 40 Celsius fölötti hômérsékletet. Idén júliusban különösen nagy kedvvel indultam a hosszú útra, mivel remek társaság jött össze az újabb Fishing&Hunting Kalandhétre. Ügyes horgászokkal együtt próbáltuk a Chilia-ág ragadozó halait lépre csalni – ami, sajnos, nem úgy sikerült, ahogy elterveztük. A 30 fokos víz, a rekkenô hôség nem éppen ideális körülményeket biztosított a pecára… Ez is mutatja, hogy ha sikeresen szeretnénk pergetni ragadozó halakra, akkor az ôszi hónapokban vegyük célba a csukákat, süllôket vagy akár balinokat. (Ladányi Tamás)

 

Joca Lake, a csukaparadicsom

A magyar határtól nem messze található egy vízrendszer, mely európai szinten is híres   csukaállományáról, de eddig keveset hallhattunk róla. Most azonban lerántjuk a leplet e csodálatos vízrôl, ahol a csukák valóban ideális élôhelyre találtak, és szép számmal vannak benne kapitális példányok. (Lukácsi Béla)

Ahol a harcsa az úr

Ha valaki arra adja a fejét, hogy nagy harcsát akar fogni, bizony nyakába veheti Európát, és irány Olaszország, a Pó folyó vagy Spanyolország és az Ebró! Kicsiny csapatunk ez utóbbit választotta, és azon vettük észre magunkat, hogy már robogunk is a reptérre. Irány Barcelona, majd onnan jó kétórányi autózást követôen megérkeztünk Caspe városába, ahol a fáradt vándor (horgász) megpihenhet! Aranyos kis apartmanok várják a horgászni vágyókat, no meg Paul, a túravezetô, aki angol létére remekül ismeri az Ebró kacskaringós vizét, és aki vele sem fog halat, az minden bizonnyal az erdôbe dobál…

(Andrejszky Zoltán)

Pontybarátok

Életem a hazai nagypontyoké!

Egyre több horgász keresi a felkapott francia horgászvizeket a nagyhalak kedvéért. A nyugat-európai teszterek is özönlenek a magyar horgászok elôl elzárt – mondjuk a Balatonból „feltöltött” – tavakra, csakhogy néhány kapitális példánnyal fényképezkedjenek. Összeakadtunk azonban egy fickóval, aki a fejébe vette, hogy itthon, Magyarországon próbálja feszegetni a határokat. Úgy tûnik, ehhez megfelelô szakmai hátteret is talált magának. Eredményei pedig önmagukért beszélnek, illetve az általa használt csalikról és a sajátos technikáról. Csabai Zoltán a magyarországi nagypontyvadászatra tette fel az életét. (Kátai Róbert)

A süllô legyezô horgászata II. rész

A technika

Általánosságban elmondható, hogy a süllô, ellentétben a salmonidákkal, nem válogatós, a jól mûködô és megfelelô méretû streamerek többségével megfogható.  Ha ott van a hal, és táplálkozik, a kapás szinte azonnal bekövetkezik, már az elsô dobások során. Erre mindenképp fel kell készülnünk a pálya óvatos becserkészése után! Azonban ha nincs rögtön kapásunk, sem kell feltétlenül otthagyni a pályát, a vezetési technikákat, legyeket váltogatva megfoghatjuk a halat. (Bartha Péter)

Ugrás a lap tetejére