A Sikeres Sporthorgász 2012 novemberi számának tartalmából

 

A versenyhorgászat varázsa

Dunai örömök

A székelyudvarhelyi Benzár Zsolt nemcsak munkájából adódóan tartózkodik rendszeresen Budapesten, hanem gyakran jön hazánkba horgászversenyekre, és szívesen vág neki a 800 kilométeres útnak akkor is, ha egy jó kis dunai keszegezésre invitálják az itteni barátok. Így volt ez most is, amikor Csillag Laci csábította Verôcére, hogy közelebbi ismeretséget köthessen az ottani gyönyörû jászokkal, dunai dévérekkel, és közben egyik kedvencével, vagyis bolognai bottal küzdhessen meg jó márnákkal.

 (Szarka László)

A három ifjú reménység

A „Gyerekek, horgásszunk együtt!” filmsorozat és írás elsô részében egy felhívással fordultam a nézôkhöz, pontosabban a gyermekekhez. Az volt a kérésem, küldjék el bemutatkozó anyagukat, és én kiválasztom közülük a három legígéretesebbet. Közel száz pályamû közül Zergi Dániel, Tátosi András és Nagy Soma pályázata tetszett a legjobban, ôk nyertek el a lehetôséget, hogy együtt horgásszunk. (Dôme Gábor)

Sarkkörön túli horgászatok

Nem értem a norvégokat. Ülünk egy kocsmában, odakint szikrázó napsütés van, és olyan világosság, ami kitart késô éjszaka is. Túl vagyunk néhány száz kilométerrel az északi sarkkörön, ennek köszönhetôen még késô éjjel is világosban pecázhatunk. Hansen nevû ismerôsünk mégis vágyik a télre és a vele járó sötétségre (ez náluk november végétôl február közepéig tart, olyankor déltájban van némi derengés), mert akkor nincsenek moszkitók, nem sárosak, hanem fagyottak az utak, leesik a hó, megfagynak a vízesések, és kedvére száguldozhat a hójárgányával. (Zákonyi Botond)

Pergess, magyar!

Csak egy óra…

Mindig várakozással teli, édes borzongással készülök a tiszalöki erômû hömpölygô vizére. Sok-sok éve már annak, amikor elôször láttam a betonrengetegbe veszett, jókora turbinák által keltett öles örvényeket, melyek között balinok verik vehemensen a vizet. Olyan látvány ez, amit a horgász képtelen feledni, s akárhány alkalommal szemléli újra, mindannyiszor belefeledkezik a csodálkozásba. Ragadozó halak százai ûzik szakadatlan a sneciket, keszegeket, és a balinok szédítô tánca között bizony nem ritkán süllôk, harcsák tevékenységét is felfedezhetjük. (Jakó László)

Pontybarátok

A neve a végzete

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy szegény legény Abonyban. Gyerekkorában ásó, kapa, kasza, zsíros kenyér és azonos sors jutott neki is, mint hasonszôrû társainak. Késôbb Baranya megyében már a horgászbot és a Pécsi-tó egy háromkilós potykával jutalmazta vízparti csavargásait, ami addigi életének legnagyobb zsákmányát jelentette. Ezzel a rekordfogással persze nem érhet véget egyik mesés kaland sem, még kezdetnek is csak erôtlen próbálkozásnak tûnhet. Nem úgy a folytatás… (Kátai Róbert)

Nagy falatok éhes csukáknak

A csuka igazi rablóhal, mértéktelen étvággyal. Alapvetôen mindent megtámad és felfal, ami ehetô, mégis van olyan táplálék, ami kedvesebb neki, mint a többi: például az angolna. A csukák állandóan táplálék után kutatnak, és rárontanak többé-kevésbé mindenre, ami nagyjából ehetônek néz ki. Néha még dögöt is felszednek, és nemigen törôdnek vele, hogy éppen amit esznek, az hal, emlôs, hüllô vagy éppen madár. „Szögekkel” teli szájukkal lényegében ráharapnak mindenre, ami elérhetô távolságon belül van, viszont amikor gazdagon található elôttük táplálék, akkor bizony válogatósak istudnak lenni. S egyes falatok biztosan jobban ízlenek, mint mások. Talán mert valóban „finomabbak”, talán tápanyagban gazdagabbak, esetleg könynyebben emészthetôk, vagy egyszerûen csak a mozgásuk gyakrabban váltja ki a csukák kapási reflexét. (Rasmus Ovesen)

Újra az Ebrón! I. rész

Van, amirôl nem lehet eleget beszélni, idetartozik az Ebró vízrendszere is. Persze, most sokan legyintenek: már megint az Ebró! Azonban érdemes figyelni, mert számos meglepetést tartogat még a horgászok számára ez a víz. Az elsô túránk után – nem véletlenül vágytunk vissza – fantasztikus élményekkel telve tértünk haza, és már tervezgettük a következô évi horgászatot. Természetesen az Ebróról elsôre mindenkinek a harcsák jutnak az eszébe, esetleg a pontyok és talán a süllôk. Most azonban bennünket is meglepett a csapósügerek sokasága, és ami még inkább, a méretük.

 (Lukácsi Béla)

Ôszi kalandok a Farkincás-tavon

Az ôszi pontyhorgász szezon talán a legérdekesebb idôszak a nagyobb példányok becserkészése során, hiszen a lehûlô vízben rendkívül nehéz megtalálni azt az etetési stratégiát, ami rövid idôn belül eredményhez vezethet. Elsôsorban az adott víz természetes adottságait és a halállományt kell figyelembe vennünk, de az évek során gyûjtött tapasztalatok ilyenkor aranyat, de leginkább pontyot érhetnek. (Csákány Attila)

Ugrás a lap tetejére