A Sikeres Sporthorgász 2012 júniusi számának tartalmából

 

A versenyhorgászat varázsa

Durva finomságok

A Balaton sok finomszerelékes hobbihorgásznak feladja a leckét, és gyakran még azoknak is beletörik a bicskája, akik sokat horgásszák. Scharf István és Nagy Attila barátommal arra vállalkoztunk, hogy mostani és néhány következô írásunkban megpróbálunk segítséget nyújtani azoknak, akik egyszerû módszerekkel szeretnének balatoni keszegezés vagy éppen pontyozás közben jól és önfeledten szórakozni. Valljuk be, ehhez nagyon is hozzátartozik – legyen bármennyire szép és kellemes a környezet –, hogy abban a néhány órában, amit horgászatra szán valaki, fogjon annyi és olyan halat, amitôl sikeresnek érezheti magát. Azt persze nem garantálhatjuk – még akkor sem, ha tapasztalataink alapján az utóbbi két-három évben számottevôen javultak a balatoni fogási lehetôségek –, hogy ez minden alkalommal így lesz, ha megszívlelik az itt olvasottakat. És még azt sem állítjuk, hogy csak így lehet. (Szarka László)

Két módszer, egy bot

Manapság elkényeztetnek bennünket a gyártók, szinte minden módszerhez, sôt már a csalikhoz is speciális botokat készítenek. De mi van akkor, ha mi csak egy botot szeretnénk, és két módszerre használnánk?  Erre is van megoldás! Elkísértük Nagy Albertet a Diósjenôi-tóra egy teszthorgászatra… (Lukácsi Béla)

Amikor négy Laci…

Fiam, emlékszel még arra a helyre a Tisza-tó mellett, ahol az öcséddel a gólyát etettétek? Egymás után fogdostátok a snecit, miegyéb kishalat spiccbottal, az a szemfüles madár pedig szabályosan elkunyerálta a vödör tartalmát!

– Hogyne! Tiszabábolna közelében volt, ha jól emlékszem! Egy kis átfolyás mellett pecáztunk, ti pedig egymás után szedtétek a jókora kárászokat, dévéreket. Balin és süllô is akadt, ahányszor csak ott voltunk. (Jakó László)

Vadászat márványpisztrángra

Az éj leple alatt érkeztünk meg Szlovéniába, Idrija faluba. Másnap már korán reggel vallatjuk a szívszorítóan gyönyörû, számtalan kavargó örvénnyel és csendes visszafolyásokkal díszített Idrijca vizét. A türkiz színû folyó különleges eleganciával folyik lefelé, helyenként moha borította kövek tornyosulnak benne – talán a fellegekig szeretnének nôni… A dús parti növényzetbôl fejedelmien emelkednek ki a hatalmas fák, erôs ágaikkal a folyó fölé hajolva, mintha annak titkait takarnák. A víz folyama kimosta és elhordta a talajt, és a szürreálisan tiszta víz mély gödreiben hanyagul szétdobált kövek, sziklák és alámosott partok rejtik a halat, mely álmainkat táplálja. (Rasmus Ovesen)

Pontybarátok

Sikersztori: CCD, az elsô Pecatúra Média Kupa

Kereken 12 esztendôt tudhatunk a hátunk mögött, mióta az elsô bojlis horgászverseny megrendezésre került Magyarországon. Ma már szinte nem múlik el úgy egy hét, hogy az ország valamely szegletére – még ha az csak néhány hektárnyi akvárium is – ne jutna egy-egy golyós megmérettetés.

Menet közben azonban felvetôdtek etikai, sôt az országos horgászrendet sértô kérdések is. Nevezetesen: a halak nem teljesen jó szántukból történô „elvándorlása” kedvenc és megszokott élôhelyükrôl – persze ennek lehet a gazdaságot élénkítô szerepe is. Mármint a feketéét. Tôlünk nyugatabbra, a még zöldebb zöldek például hevesen tiltakoznak: nincs jogunk játszani egy élôlénnyel! De hát a mi kedvtelésünk már csak – alapjaiban is – errôl szól. Még mindig jobb a C&R, mintha egy rekordpéldány az étterem tulajdonosának pénztárcáját hizlalná. Sutba az aggályokkal, vizsgáljuk meg inkább a továbblépés lehetôségeit, a múlt tapasztalatainak ismeretében… (Kátai Róbert)

Nagy halak bûvöletében

Tavaly két alkalommal is együtt horgásztam Csörgô Tamással, az Imperial Baits elsô emberével. Hogy horgásztunk, az túlzás, Tamás pecázott, én jegyzeteltem, aztán filmet forgattunk vele. Tele volt tervekkel, boldoggá tette, hogy a Deseda-tavon ô rendezheti meg az elsô nagy bojlis versenyt, olyan városi és egyesületi támogatással, amirôl csak álmodik az ember. Aztán eltûnt… Valaki mesélte, hogy Svájcban dolgozik, a régi szakmájában. Azt tudtam róla, hogy profi hentes, hiszen korábban már lehúzott Németországban nyolc évet. Svájcban nem könnyû munkát találni, neki elsôre sikerült, és ma már olyan pozícióban van, hogy élete végéig dolgozhatna kint vezetô beosztásban, ami a mai világban több mint megbecsülendô. Ehhez képest a nyár elején már itthon lesz, mert sikerült a svájci tulajdonosokkal olyan megállapodást kötnie, ami lehetôvé tesz számára néhány hónap önfeledt horgászatot. (Zákonyi Botond)

Elgondolkoztató

Gubbasztok a stégen a fenekezôbotok mögött – nem sok eredménnyel, de jólesik nézni a milliónyi fûzbarkával beszórt, kimérten bandukoló barnászöld vizet. Lentrôl egész lassan egy csónak közeledik, benne két horgász kitartott botokkal, sleppelôk pásztázzák a meder gödreiben búvó harcsákat. Nem túl sportszerû módszer, de ha kicsit is eszik a hari, igen termelékeny – no meg kényelmes is. A korral ezt is nézi az ember, de mégsem az én világom. A csónakban ülôk közelebb érve integetni kezdenek, egyikük régi cimborám, a villámkezû Lupin, félelmetesen jó horgász. Kikötnek hozzám egy kis beszélgetésre, közben koccintunk. (Székely Zoltán)

Médiakupa káposztás busával

Baradlai nem tudta eldönteni, mi a nagyobb kihívás: az etetés szélérôl halat fogni úgy, hogy a szomszéd csapat által beküldött öklömnyi gombócok csobbanásai minden uszonyos jószágot a tározó túlpartjára zavartak, vagy késôbb a betlizésrôl riportot írni. „A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. április 21-én megrendezi hagyományos Média Horgászversenyét, immár 8. alkalommal. Idén is hívjuk, várjuk csapataikat egy igazán jó hangulatú pecás kupára, aminek helyszíne szokás szerint a balatonszárszói Nádfedeles-horgásztó partja lesz” – állt a szívélyes meghívóban. (Bodolai László)

Ugrás a lap tetejére