A Sikeres Sporthogász 2012 júliusi számának tartalmából

 

A Versenyhorgászat varázsa

Dévérpótló kárászok

Este még pontosítottuk, hogy eredeti tervünknek megfelelôen reggel hatkor találkozunk a Harta mellett található Kékesi-tavon: Szilvási Szilárd, a nagy dévérek és én. Szilárdnak ehhez több mint 200 kilométert kellett autóznia, és legalább éjjel kettôkor indulnia, amihez képest az én szûk ötven kilométerem említést sem érdemel. De éppen ezért röstelltem volna nagyon, ha kések, akár csak egyetlen percet is. Ott is voltam már háromnegyed hatkor, ám meglepetésemre Szilárd megelôzött, sôt, a horgászhelye ki volt alakítva, és minden más is készen állt a horgászatra! És mivel fogadott? Hogy akár mehetünk is haza, mert ô bizony már dobott kettôt, és mindkétszer azonnal elhúzta az úszóját egy-egy törpeharcsa. Hát? Tényleg nem így képzeltük, de aztán mondott valami bíztatót is, mert egy órája, amikor érkezett, szinte forrt a víz, és a pontyok ugrását, fürdését számtalan nagy dévér forgása színesítette. (Szarka László)

Utazás a Paradicsomba

Reggel indultam el a táborból a folyón lefelé, de hallal nem találkoztam. Egy szikla tövében fekszem, könyvet olvasok, körülöttem pézsmatulokcsapatok kószálnak. Több mint hetvenet számlálok össze látótávolságra. Egy malac nagyságú, szôrös kis borjú kíváncsian kerülget, az anyja békésen legelészik mellette. Egyszer csak feltûnik egy hatalmas bika, komótosan odalépked hozzájuk, majd felém fordul. Láthatólag nem tud mire vélni, talán kônek néz, vagy fûcsomónak, mindenesetre az érdeklôdését felkeltettem. A könyvet becsukom, elôveszem a fényképezôgépet, képeket készítek a púpos hátú, öreg hímrôl. Leszegett fejjel lépked felém, kezdek nyugtalankodni – eszembe jutnak az interneten látott videók a territóriumát védô, támadó tulokról. (Bartha Péter)

Feederakadémia

Versenytitkok: feederezés vízközt!

Új sorozatom célja, hogy olyan mûhelytitkokat és mesterfogásokat oszszak meg az érdeklôdôkkel, melyek többnyire soha nem derülnek ki; melyekrôl soha nem beszél senki. Miért is maradnak ezek titokban? Mert bizony senki sem tesz szívesen közkinccsé olyan dolgot, amiért napokat, heteket vagy akár hónapokat kellett a vízparton tölteni, hogy rájöjjön pont arra az apróságra, ami végül a sikerhez vezetett. Gyakran nem világmegváltó dolgokról, inkább jelentéktelennek tûnô apróságokról van szó, azonban soha ne feledjük, cseppekbôl is meg lehet tölteni egy poharat! (Dôme Gábor)

Raftingolás és pisztrángozás a Zrmanján

Az is csak velem fordulhat elô, hogy Észak-Dalmácia pisztrángban egyik leggazdagabb vizén raftingversenyen veszek részt – ahelyett, hogy horgásznék. De ha túlélem, akkor biztosan horgászni is fogok! A Zrmanja folyó a Lika déli részén, bôvizû karsztforrásból ered, és hosszú, 69 kilométeres út megtétele után Obrovac városkától 12 kilométerre torkollik az Adriai-tengerbe. A Lika Krbava megye talán nem mindenki elôtt ismert, olyan része Horvátországnak, mellyel nem bánt bôkezûen a természet, sivár sziklavilág az arrafelé. De a folyó azért a felsô folyásán kivájt magának egy hét kilométer széles völgyet, ami aztán a Zvonigrad nevû középkori kisvárostól 200 méter mély festôi szurdokon át zubog tovább a tenger felé. (Zákonyi Botond)

Lányok a gáton

Húszas lány, tízes pontyokkal

Egyre-másra összehoz a sors olyan hölgyekkel, akik szabadidejükben a vizek partját járják, halakra lesve. Eleinte csak a „tökös, bevállalós” félék kezében láttam horgászbotot. Ma pedig már szinte meg sem lep, amikor a „bálkirálynô” kategória is szívesen hódol a horgászatnak. Dobsa Nóra, aki kozmetikus, esküvô- és rendezvényszervezéssel is foglalkozik, mellette a Szent István Egyetemen egészségturizmus-szervezô szakon tanul, amint akad egy kevés ideje lazítani, azonnal egy hangulatos tavacska partjára siet párjával. (Jakó László)

Pontybarátok

Alfától ómegáig

A horgászat is pontosan olyan, mint maga az élet. Elkezdôdik valamikor, általában gyermekkorban, mogyorófavesszôvel vagy spiccbottal. Mostani esetünk azonban rendhagyó, de példaértékû. A kezdet Rémes Árpádnál a kilencvenes évek végére, meglett férfikorára tehetô. Van, aki beteljesül már egy apró élménytôl, az újabb idôkben néhány jól sikerült fotóval illusztrálva, mások mindenáron a rekordlistára kívánnak feliratkozni. Akad köztünk olyan is, aki egyszerûen csak jól akarja érezni magát a természetben. Vélhetôen mindenkinek igaza lehet, hiszen „mindenki másképp csinálja”… Azon pecásoknak viszont, akik hobbijukat megélhetésük céljaként jelölték meg, igen magasan áll a mérce, amit nap mint nap túl kell szárnyalni. (Kátai Róbert)

Fûzek árnyékában

A nádi rigó reszelôs cserregése a pirkadat halovány fényei kíséretében besompolyog a Dunára nyíló ablakomon. Tabak-tabak, csik-csik-csik – trillázza, és a vidám dallamok végiglopakodnak a kopott filcû  rexasztalon, a hajlott hátú lámpa alatt az öreg dolgozóasztalon, el a sok száz könyvet ôrzô polcok poros peremén, egészen az ágyamig. Reggelente így ébredek. Ehhez néha hozzásegít Kormos cicám, ô merô szeretetbôl elkezdi rágcsálni a paplan alól kilógó lábam kisujját. Ma is így van ez, sôt, még az orrunkat is összedörzsöltük, ami részérôl ritka kitüntetésnek számít – talán ô is érzi, ez a nap kicsit más, mint a többi. A születésnapom van ma. Az elsô szabad születésnapom hatéves korom, az iskolakezdés óta! Vége a kötelezô robotnak, most már „csak” a szabadon választottat nyögöm saját akaratból, de hát az ember addig él igazán, amíg hasznos dolgokat képes létrehozni. A nyugdíjasság részint tehát örömteljes állapot, mert sok kényszertôl megszabadul az ember, de a szabadulás égbe repítô érzését nagyban lohasztja a tudat, hogy ez a halál elôtti utolsó stáció. A komor gondolatokat azonban elrebbenti, hogy talán többet horgászhatok ezután. (Székely Zoltán)

Az élet ereje

Olyan „horgászvizet” mutatok most be, amely egyáltalán nem horgászvíz – sôt, még víznek is csak éppen hogy nevezhetô. Nem a horgászokat akarom idecsalni (bár egy-egy csukázás elôtt egészséges kiskárászok begyûjthetôk itt), hanem bemutatni, hogy az élet milyen elemi erôvel törekszik arra, hogy minden, minimálisan alkalmas terepet elfoglaljon. A cél az, hogy az olvasók elgondolkodjanak: elég az életet csupán engedni, hadd hódítson – és ez igaz nem csupán az ilyen jelentéktelen vizecskékre, de a saját horgászvizeinkre is. (Tihanyváry Boldizsár)

Ugrás a lap tetejére