A Sikeres Sporthorgász 2012 decemberi számának tartalmából

 

Feederakadémia

Partszéli pontyozás

Ahány ház, annyi szokás – tartja a mondás. Igaz ez vizeinkre is: ahány tó, annyi szokás, annyi különleges halfogási technika. Minden vízterületnek megvan a maga sajátossága és a módszer, ami ott kiemelkedô fogásokkal kecsegtet. Azon a kellemes nyári napon, amikor ez az írás és film készült, a Szeged mellett található Maty-éri evezôspályán horgásztam, mely számos rangos horgászversenynek is helyszínéül szolgál. 2012-ben itt rendezték meg a II. Országos Feeder Horgász Bajnokságot, ahol nagy csatában végül a második lettem. (Döme Gábor)

A versenyhorgászat varázsa

Cserháti csukák

A meghívás jókor jött, mi pedig kapva kaptunk a lehetôségen, és még az sem szegte kedvünket, hogy a cserhátsurányi csukák egy megtévesztôen lelkesítô bemutatkozás után nem adták túl sok jelét a vendégszeretetüknek. Igaz, nem is ôk hívtak bennünket. Ráadásul mi nemcsak reggel, hanem egész nap azon fáradoztunk, hogy megtévesszük ôket, és közben elég sok mindent elkövettünk ellenük a minél jobb hatásfokért. (Szarka László)

Fehér tokok nyomában

A tokfélék horgászatáról sok évvel ezelôtt a mi baráti társaságunk adott hírt. A túráról filmek készültek, és egyre többen indultak Oroszországba, Kazahsztánba, hogy nagytestû tokhalakra horgásszanak. Tagadhatatlan, hogy életre szóló élmény megakasztani egy kétszáz kilós vagy annál is nagyobb példányt, különösen az akkori – fogalmazzunk finoman – „sajátos” orosz és kazah viszonyok között. Nekünk ez már történelem, az idô múlásával egyre kedvesebb emlék, amit jólesik felidézni. Hallottunk róla, hogy van a tokfélék között egy ritka jószág, nevezetesen a fehér tok, de az csak a világ – mondjuk így – gazdagabb felén fogható. Horgászata akkoriban csak álomnak tûnt, legalábbis a mi pénztárcánkhoz képest…  (Zákonyi Botond)

Évadzáró horgászat a nádudvari Tôzeges-tavon

A horgászok többségének általában van kedvenc vize, amihez valamely különleges esemény, fogás miatt ragaszkodik. Bár az évek során több tóval megismerkednek, és horgásznak is rajta, azért a nagy kedvenchez mindig visszatérnek. Az elmúlt években hírnevet szerzô Tôzeges-tóra többen is rendszeresen lejárnak, akik szinte szerelmesei lettek e csodálatos víznek. Ragaszkodásuk valószínûleg köszönhetô a kapitális méretû halaknak, a tó szépségének vagy a példaértékû vendéglátásnak. Ezért a vizet kedvelô horgászok maroknyi csapata úgy döntött, hogy az idényt méltóképpen, a Tôzeges-tavon kell elbúcsúztatni, a tógazda, Tallabér Krisztián társaságában. (Ladányi Tamás)

Újra az Ebrón! II. rész

Az elôzô részben kimaradt egy lényeges elem a beszámolómból: az a hal, amelyik a legnagyobb meglepetést okozta számunkra, vagyis a csapósügér. Szándékosan nem csak simán sügérnek nevezem, mivel fekete sügér is él az Ebró vízrendszerében, olyannyira, hogy nemzetközi feketesügeres versenyeket szoktak itt szervezni. Természetesen bennünket sokkal jobban érdekelt a „mi” sügérünk. (Lukácsi Béla)

Éjszakai röfögés

Jobb-e a vadászat a horgászatnál?

Baradlai, néhány többéltû horgásztársát követve (például Sanyika és Józsika, a túrkevei cigányprímás fia, akik nagy vadászok is), letette a vadászvizsgát. Kíváncsiságból. Ezt követôen nekilátott a fegyverelhelyezés gyakorlati részét intézni. Vásárolt egy bádog fegyverszekrényt, felfúrta a gardróbba, bejelentkezett az illetékes rendôrkapitányságon, ahonnan ki is jöttek ellenôrizni. A puskát már korábban megkapta ajándékba Józsikától, a túrkevei cigányprímás fiától, csak az engedélyt kellett megszerezni. Addig egy közös vadászbarátnál parkoltatták. A felül sörétes, alul golyós puska kicsit koppottasnak tûnt, de elsô fegyvernek jó lesz, gondolta Baradlai. (Bodolai László)

Lázbérci lazulás

Ismét utazgattam egy keveset, hogy áldozzak hobbim azon szegmensének, amit csak ritkán ûzök – nevezetesen: a pontyozásnak. Talán már mondanom sem kell, hogy megint csak Donát komám volt a fô bûnös, aki rávett, hogy látogassak el Lázbércre. Sokat noszogatnia persze nem kellett, mivel egyike kedvenc vizeimnek a hangulatos, hûs erdôvel körülölelt tó, melynek tükre alatt temérdek hal lakik. Soha még olyan nem fordult elô, hogy eredmény nélkül múlt volna el egy nap. Szép dévérekbôl, fürge pontyokból mindig akad a horogra, s olykor egy-egy amur is megtiszteli az embert. (Jakó László)

Meglepetések az ôszi Nagy-Dunán

Úgy kezdôdött, hogy paducozni indultam a Dunára – ami önmagában is gyönyörûség az aranyló októberi napsütésben –, de a sors aznapra még ritka ajándékkal is meglepett. A nyár végi, ôszi kis vízállásoknál szárazra kerülnek azok a sóderzátonyok, melyeken az én nagyorrú, vésettajkú barátaim szokták csipegetni a moszatokat, algákat. Ha olyan helyre akadunk, ahol az egyébként lapos kavicsosok meredek eséssel lejtenek a meder felé, nagy eséllyel számíthatunk rájuk, fôleg, ha egy kis kenyeret is áldozunk az összeismerkedésre csalogatónak. (Székely Zoltán)

Ugrás a lap tetejére