Szenvedélyünk a természet

2016.04.25 00:00

Szenvedélyünk a természet

Második nap a küszíváson

Teljesen véletlenül futottam bele a dunai küszívásba. Egy átlagos pecának indult, de akciódús lett a vége. Megjelentek egy helyen a domolykók, balinok, süllők, és biztos volt a pályán harcsa is. Első igazi dunai kalandom jó tíz éve történt. Késő este, de inkább éjjel csorogtam a folyón lefelé. Sötét éjszaka volt, az ég csillagos, de hold az semmi. Akkortájt elég időm volt arra, hogy úgy pecázzak, amiről ma már csak álmodozom. Az esti pecákat követően mindig úgy jutottam haza – ha folyásnak felfelé mentem –, hogy vitettem magam a vízzel a part szélén. Sokszor hanyatt feküdtem, kémleltem az eget, s közben füleltem. Mindenféle szokatlan zajokat lehet ilyenkor hallani, ahogy a vadak közlekednek az ártéren, hódrágást, rablásokat, pontyugrást, de többször csorogtam rá csendben rapsicokra is, ám azok inkább magukban káromkodtak. (Vass Csaba)