Lombhullásban

2017.10.05 06:32

Lombhullásban

Kedves kis récék érkeznek a csónakom mellé, és fürkészve kémlelnek, némi kis kukorica reményében. Ismerjük egymást, pontyozás közben nem sajnálom tőlük a tengerit, így ha felismerik a hajót, azonnal rám startolnak. Nincs most szerencséjük, nincs nálam semmi, amit odadobhatnék nekik, és a csőrükre való lenne. Míg velük vagyok elfoglalva, lentről valaki jól megrántja a pálcámat. Hé, te, ránk is tudnál koncentrálni egy picit? Válaszul odacsapok neki, és örömmel kezdem fárasztani a jól akadt harcsát. Nem lesz matuzsálem, de kellően felpezsdít a hirtelen jött esemény. 

(Oláh Csaba)