Kelet kincsei

2016.09.22 00:00

Kelet kincsei

(L)eső, márnák

Nosza, menjünk horgászni – gondolta magában a mit sem sejtő, gyanútlan hülye, aki korán hajnalban az eget kémlelve pecára szánta el magát. Pedig annyira egyértelmű volt! Tisztán látszott! Csak a legegyszerűbb elmék nem vehették észre, hogy eső lesz! Füllesztő, nyomott, párás leheletű hajnal derengett a szinte mozdulatlan, szürke felhőtakaró alatt. A madarak sem szóltak úgy, mint a többi alkalommal. Bágyadt, esőre váró csend terült el mindenhol. Akkor hát, menjünk horgászni! – ismételte vidáman, szent meggyőződéssel együgyű barátunk, aki egyébiránt irtó büszke arra, hogy előre megérzi az időjárást. Voltaképp most is érezte, persze. Sőt, tökéletesen tudatában volt annak, hogy ma piszkosul el fog ázni. De hát ő már csak ilyen. Nem véletlenül dolgozik egy horgászmagazinnak másfél évtizede, hogy egy esős nap kifogjon rajta. Igazából örült is neki, hogy esőt szimatolt. Tudta, hogy ilyenkor senki nem lesz az egész folyószakaszon, és nyugodtan talpalhat, cserkelhet kedvére. Az ilyen nyár végi, csendes, áztató esőket pedig különösen szerette. Sokszor megfigyelte már, hogy a ragadozók kedvelik ezt az időt, és jobb az étvágyuk. (Jakó László)